Évekkel korábban a Lehetőségek Iskolájában tanítottam felnőtt embereket, hogy esélyt kapjanak a nyolcadik osztály befejezésére. Ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy vajon miért vannak ebben a helyzetben?

Mivel több barátommal sokszor jártunk börtönben, foglalkoztunk fogvatartottakkal, ott is kitűnt, hogy milyen sok az iskolázatlan ember közöttük.

Meghallgatva a történeteiket mindig szíven ütött a gondolat, hogy kicsi gyermekként „nem volt emberük”.

Tovább fűzve a gondolatot nekem erre az a válaszom, hogy akkor én leszek az emberük.
Aztán pedig az, hogy akkor mi leszünk az emberük…Mert többen, egymást kiegészítve sokkal több gyermeknek tudunk segíteni.

Mikor kell ezt a segítségadást elkezdeni? Minél korábban, ha lehet már bölcsődében, óvodában. Meddig kell segíteni? Az iskolai végzettség megszerzéséig biztosan.

Ehhez azonban nem feltétlen kell az ország másik felébe utaznunk, mert
a segítségre szoruló emberek közöttünk élnek,
csak észre kell vennünk őket.

A Covid járvány alatt kezdtük néhány, az oktatásból kimaradó, lemaradó gyermekek támogatását, tanulmányaik segítését. Ekkor ennek a délutáni felzárkóztató tevékenységünknek az etyeki Segítő Kéz Családsegítő adott otthont.

Az alapvető célunk a gyermekek iskolai előrehaladásának segítése volt, délutáni tanulási és fejlesztési tematikájú foglalkozásokkal.

Időközben a helyet kinőttük, mert a gyermekek és az önkéntesek száma is növekedett, így 2022. őszén átköltöztünk az etyeki Római Katolikus Plébánia üresen álló közösségi házába.

Ez az épület kihasználatlan volt,
most fűtött és élettel teli a tanév egyre nagyobb részében.

Az önállósodás felé vitt bennünket az is, hogy éreztük, ha független szervezetként segítjük a gyermekeket, akkor a szülők velünk való kapcsolatát partneribb, egyenrangú felek szintjére tudjuk emelni. Ennek megfelelően 2023. nyarán létrehoztuk a Támasz-Pont Alapítványt, hogy a tevékenységünknek szervezeti keretet is tudjunk adni.